„Alázat, kitartás, akarat kell a sikerhez”

A hétvégén Csengerben rendezték meg a történelmi Szatmár vármegye legnagyobb nemzetközi gyerekfoci-tornáját. Az esemény egy olyan gálameccsel ért véget, melyen a környék több legendás labdarúgója is pályára lépett.

A sötétkék-piros mezes csapatban egy magas, szikár, kemény kötésű fiatalember osztogatta a passzokat, akinek se a mozgása, se a testalkata nem árulta el, hogy ő bizony már 1967-ben látta meg a napvilágot. Ő Szenes Sándor, akit méltán illet meg a legenda titulus: a nyolcvanas években szerepelt az Olimpiában, az Nagyszebeni Interben csapattársa volt Dorinel Munteanunak, majd a 1990-95 között 92 mérkőzésen lépett pályára a magyar NBI-ben: az első három évben a Ferencváros színeiben, az utolsó kettőben pedig a Vasasban. A Fradival egy alkalommal hódította el a bajnoki címet, kétszer pedig a Magyar Kupát. Debütáló meccsén két gólt lőtt az Újpest ellen - az elsőt rögtön az első percben.

Ám abban biztosak vagyunk, hogy sokan tudják, mit is tett le arra a bizonyos asztalra Szenes Sándor játékosként. Azt viszont talán kevesen, hogy mi van vele mostanában. „Aktív pályafutásomat 2004-ben fejeztem be és összességében kilenc évig edzősködtem. Gyerekekkel foglalkoztam Vácott a Láng-Vasas csapatánál. Ám egy idő után már sok volt. Sok mindennel kellett foglalkoznom és belefáradtan" mesélte az egykori csatár, aki 1999 óta a Ferihegyi repülőtéren dolgozik.

A futballtól azonban továbbra sem tudott elszakadni: időközben megszerezte a A-licences edzői képesítést, amivel bármely NBII-es felnőtt csapatnál edzősködhetne, illetve az élvonalban másodedzőként tevékenykedhetne. „Én gyerekekkel tudnék csak foglalkozni. Sokkal hálásabb feladat, mert sokkal több mindent kap vissza tőlük az ember. Egy gyerekmeccs mindig jobban lenyűgöz, mint a felnőttek egy meccse", mondta.

Szerinte három fontos összetevője van annak, hogy valakiből profi labdarúgó lehessen: „Alázat, kitartás és akarat. Hiszem azt, hogy ha ezek megvannak, akkor az élet megjutalmaz. Lehet, hogy nem akkor, amikor te akarod, de felajánlja a lehetőséget. A gyerekekben tudatosítani a fegyelem, a pontosság, a tisztelet fontosságát. Ha ezekből valami megmarad bennük az életben is, akkor már úgy érezhetem, hogy nem dolgoztam hiába", avatott be edzői hitvallásába Szenes.

A magyar és a román labdarúgás jelenét érintve sajnálatát fejezte ki, hogy a pénz és a rendezetlen tulajdonjogi viszonyok hiánya mindkét ország bajnokságát jellemzi. „Óriási probléma a hosszú távú stratégiák hiánya is, hisz mindenki az azonnali eredményekre és az azonnali profitra hajt. Ennek tudható be, hogy csak kevesen fordítanak figyelmet a fiatalokra, a legtöbben inkább megkérdőjelezhető képességű külföldi futballisták tömkelegét igazolják le. Pedig tehetségek vannak, Magyarországon már 12 futballakadémia múködik", fejtette ki határozott véleményét Szenes.

Aki bevallotta, hogy régóta nem látta játszani az Olimpiát, ám a csapat eredményeit folyamatosan figyeli az interneten. „Szomorú, hogy ez a csapat ide jutott. A szatmáriak megérdemelnének egy élvonalbeli csapatot. Kár, hogy a város vezetői nem így látják. És még nagyobb kár, hogy azok, akik idei juttatták ezt a klubot, büntetlenül tehették ezt meg", mondta Szenes.

Akivel természetesen nem kerülhettük el a 2014-es világbajnoki selejtezőcsoportjának esélylatolgatását sem. „Természetesen Hollandia az abszolút favorit. Mögötte Törökországot mindenképpen tisztelet illeti azért a fejlődésért, amin az elmúlt húsz évben keresztülment. Ezzel együtt úgy gondolom, Törökországnak, Magyarországnak és Romániának ugyanakkora esélye van a második helyre. Most kell bizonyítaniuk, hogy mire is képesek " vélte Szenes, aki sajnálatának adott hangot, hogy elfoglaltságai miatt egyre ritkábban jut el Szatmárnémetibe.